Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi EgyetemÉpítőmérnöki Kar - építőmérnök képzés 1782 óta

Konferencia - Budapest GeoSummit 2025

 

A GeoSummit 2025 konferenciát 2025. május 12–13-án rendezték meg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karán, ahol több mint egy tucat országból érkeztek résztvevők, hogy megvitassák, miként formálják át a térinformatika világát a legújabb technológiai fejlesztések – a mesterséges intelligencia alkalmazásától kezdve a fejlett távérzékelési módszerekig. A rendezvény célja az volt, hogy hidat építsen az elméleti kutatás és a gyakorlati alkalmazás között, elősegítve a digitális térképezés, a környezeti megfigyelés és a városfejlesztés innovációját.

 

 

 

Sokszínű és inspiráló közösség találkozása

A konferenciát Charles Toth, a rendezvény egyik fő szervezője, nyitotta meg, aki személyes hangvételű köszöntőjében kiemelte a BME-hez fűződő szoros kapcsolatát. Toth professzor, aki 2023-ban vehette át a BME díszdoktori címét, jelenleg az Ohio Állami Egyetem kutatóprofesszora, és több mint három évtizede aktív szereplője a fotogrammetria, mobil térképezés, távérzékelés és navigációs rendszerek nemzetközi tudományos közösségének. A BME-vel kialakított több évtizedes kapcsolata hallgatói csereprogramokat, közös kutatásokat és tudományos rendezvények szervezését eredményezte, amelyek mind hozzájárultak a magyar és nemzetközi térinformatikai tudomány fejlődéséhez.

A GeoSummit 2025 szervezésében kulcsszerepet játszott a BME Fotogrammetria és Térinformatika Tanszéke, valamint az Általános- és Felsőgeodézia Tanszéke. A résztvevőket Lovas Tamás, a Fotogrammetria és Térinformatika Tanszék vezetője, valamint Rózsa Szabolcs, az Építőmérnöki Kar dékánja köszöntötte. A konferencia első szekciójában Barsi Árpád, a fotogrammetriai tanszék korábbi vezetője mutatta be a tanszék kutatási irányait, míg Rózsa Szabolcs ismertette az Általános- és Felsőgeodézia Tanszék aktuális kutatási tevékenységeit.

 

 

A konferencián számos ország képviseletében érkeztek résztvevők: egyetemi oktatók, nemzeti térképező intézmények szakemberei, a térinformatikai ipar úttörői és nagy számban fiatal kutatók és doktorandusz hallgatók. A különböző háttérrel érkező szakemberek közötti párbeszéd és közös gondolkodás a konferencia egyik legnagyobb értéke volt.

Különösen örömteli volt látni, hogy az EELISA hallgatók aktívan bekapcsolódtak a konferencia szakmai programjába – nemcsak hallgatóként, hanem a vitákban való részvétellel és gyakorlati tapasztalatok szerzésével is hozzájárultak az esemény sikeréhez. Ugyanilyen fontos volt a BME doktorandusz hallgatóinak jelenléte, akik saját kutatási eredményeiket nemzetközi szakmai közönség előtt mutathatták be. Az előadásaik után értékes visszajelzéseket kaptak, melyek hozzájárultak új nemzetközi kapcsolatok kialakításához, és a rendezvény végére sokan megerősödött kutatási lendülettel térhettek vissza saját projektjeikhez.

 

 

 

Kiemelt előadások – Térinformatika a tudomány határán

Christian Heipke (Leibniz Universität Hannover)

A fotogrammetriától az implicit modellekig – A mélytanulás fordulópontja

Heipke professzor gondolatébresztő előadásában arra világított rá, hogyan vált a mélytanulás központi elemmé a képi adatok szemantikai és geometriai értelmezésében. Az olyan implicit modellezési módszerek, mint a NeRF vagy a Gaussian Splatting, ma már sok esetben felülmúlják a hagyományos megközelítéseket a bonyolult 3D rekonstrukciós feladatokban. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a technológia árnyoldalaira is: a modellek megbízhatósága, a hiperparaméterekre való érzékenység, valamint a generalizálás továbbra is komoly kihívást jelent. Különösen fontos gondolatként emelte ki a szemantika és geometria szorosabb integrációját, valamint a szenzoradatok együttes értelmezésének újragondolását, főként az olyan alkalmazások esetén, mint például a klímaváltozással kapcsolatos környezeti megfigyelések.

 

 

 

Uwe Sörgel (University of Stuttgart)

Távérzékelési tanítóadatok közösségi adatnyerése – nagy mennyiségben, jó minőségben

Sörgel professzor előadásában a távérzékelésben alkalmazott mélytanulási módszerek egyik legkritikusabb akadályára hívta fel a figyelmet: a megbízható, címkézett tanítóadatok előállítására. Bemutatta, hogy a fizetett közösségi adatnyerés, ha megfelelően szervezik és irányítják, a szakértői adatokkal összevethető minőségű adatállományokat képes létrehozni – akár nagy volumenben is. A kulcs a feladatok vizuális támogatásában, az intelligens adategyesítésben és az aktív tanulási megközelítésekben rejlik, amelyek együtt képesek a szakértői beavatkozás mértékét akár 1% alá csökkenteni. Különösen érdekes példaként említette a 3D pontfelhők annotálását, amely normál esetben szaktudást igényel, de megfelelő eszközökkel laikus felhasználók is sikeresen elvégezhetik. Az előadás egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a mennyiség és a jól szervezett struktúra néha fontosabb lehet, mint az egyéni precizitás – amennyiben a megfelelő visszacsatolási mechanizmusokat is kiépítjük.

 

 

 

Nicolas Paparoditis (IGN France)

A szemantizált hálózatoktól a nemzeti digitális ikerig

Paparoditis előadásában az IGN France jövőbe mutató stratégiáját mutatta be, melynek célja, hogy 2028-ra létrehozzák Franciaország digitális ikrét országos léptékben. A jövő – érvelése szerint – a szemantikusan gazdagított, automatikusan előállított és könnyen frissíthető 3D hálózatokban rejlik, amelyek kulcsfontosságúak az akadálymentes közlekedés, az infrastruktúra-tervezés és a környezetvédelmi szabályozás támogatásában. Előadásának egyik legérdekesebb eleme az volt, amikor bemutatta, hogyan alkalmazzák már most is a 2D–3D gráf alapú modellezést a mozgáskorlátozottak útvonaltervezésének térképi leképezésére – összekötve a térbeli reprezentációt a valós emberi mobilitással. Hangsúlyozta, hogy az ilyen szintű digitális modellek működése elképzelhetetlen széles körű mobil térképezési adatok, köztük akár önvezető járművek által gyűjtött információk nélkül. Paparoditis szerint a 3D városmodellektől a teljes nemzeti digitális iker felé vezető átállás már megkezdődött, ezt az adatok, az automatizálás és a szimulációs rétegek teszik lehetővé.

 

 

 

Monika Sester (Leibniz University Hannover)

Fenntartható mobilitás okos térképekkel – és érzelmi intelligenciával

Sester professzor előadásában nem csupán a technológiára helyezte a hangsúlyt, hanem arra is, hogyan befolyásolják a térbeli vizualizációk az emberek viselkedését, különösen a közlekedés és mobilitás terén. Bemutatta a fenntartható közlekedés három alappillérét – csökkentés, áthelyezés, elkerülés –, és megmutatta, hogy a térinformatikai eszközök miként járulhatnak hozzá ezek támogatásához: például kontextusérzékeny térképekkel vagy előrejelző rendszerekkel. Külön figyelmet szentelt annak a kérdésnek, hogy milyen érzelmi hatást vált ki egy térkép a felhasználóból – ösztönöz-e gyaloglásra, közös közlekedésre vagy éppen az utazás elkerülésére? Üzenete egyértelmű volt: a térbeli adatok nemcsak technikai, hanem társadalmi hatással is bírnak, és ennek tudatos kezelése a jövő egyik kulcsfontosságú feladata a térinformatikai szakemberek számára.

 

 

Benedek Csaba (HUN-REN SZTAKI)

Szenzorfúzió és városi jelenetek értelmezése – amikor a gépek is látnak

Benedek Csaba előadásában a városi környezet gépi érzékelésének és értelmezésének legújabb kutatási eredményeit mutatta be, amelyek célja, hogy töredezett és eltérő forrású adatokból egységes, értelmezhető környezeti modelleket hozzanak létre. A csapata valós idejű LiDAR-, radar- és kamerainformációk együttes feldolgozására dolgozott ki olyan módszereket, amelyek képesek automatikus kalibrálásra, pozíciómeghatározásra és változások észlelésére még nagy forgalmú, sűrű városi térben is. Különösen izgalmas volt a gépi tanulás alkalmazása a hiányos vagy alacsony felbontású képek és pontfelhők virtuális kiegészítésére, amellyel nőtt a modellek szemantikai és vizuális részletessége is. Az ilyen típusú megoldások kulcsfontosságúak lehetnek az autonóm járművek navigációjában, az okos várostervezésben, vagy épp a katasztrófa-elhárítási helyzetek kezelésében – ahol minden szenzor, és minden pixel számít.

 

 

 

Daniela Poli (AVT Airborne Sensing)

Légi térképezés a változó világban –pontos és hatékony

Poli előadása a légi térképezéssel foglalkozó iparág szemszögéből adott betekintést abba, hogyan kombinálják a cégek a fotogrammetriát, a LiDAR-t és a hőkamerás felvételeket, hogy megfeleljenek a mai egyre összetettebb megrendelői igényeknek. Kiemelte, hogy a légi platformok olyan pontosságot és részletgazdagságot kínálnak, amelyet a műholdas rendszerek önmagukban nem tudnak biztosítani – különösen a ferde tengelyű felvételek és hőképek esetében. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a két technológia kiegészíti egymást, és a megbízható, hosszú távú, több léptékű elemzésekhez mindkettőre szükség van. Poli szerint a térképező cégek nem csupán adatgyűjtők, hanem aktív szereplői az innovációnak, akik fontos visszajelzéseket adnak a szenzorkutatás és fejlesztés számára, és szoros együttműködésben dolgoznak a kutatói közösséggel.

 

 

 

Fabio Remondino (FBK Trento)

Hogyan adjunk értelmet a 3D pontfelhőknek – a pontossági mutatókon túl

Remondino előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben sok tanulmány apró javulásokat mutat a pontfelhő-alapú osztályozás pontosságában (például 93,2% vs. 93,4%), a valódi előrelépéshez a figyelmet a generalizálásra, a szabványosításra és a gyakorlati alkalmazhatóságra kell irányítani. A pontfelhők szemantikai szegmentálása továbbra is az egyik legnagyobb kihívást jelenti a 3D térinformatika területén; a probléma megoldása még messze van. Külön hangsúlyt kapott az alulreprezentált objektumtípusok, a magyarázhatóság és az életszerű alkalmazási forgatókönyvek szerepe, valamint a szomszédos tudományterületekkel való intenzívebb együttműködés szükségessége. Előrejelzése szerint a nagy nyelvi modellek (LLM), vizuális nyelvi modellek (VLM) és multimodális tanulási megközelítések hamarosan megjelennek a 3D térinformatikában is, ami alapjaiban alakíthatja át a nagy léptékű, automatizált térképezést.

 

 

 

Norbert Haala (University of Stuttgart)

SLAM és Gaussian Splatting – beltéri terek térképezése új szemszögből

Haala professzor előadásában a robotika és a térinformatika metszéspontjaira irányította a figyelmet, és bemutatta, hogyan javítható a vizuális helymeghatározás pontossága komplex, beltéri környezetekben a Gaussian Splatting módszerrel. Kutatócsoportja egy több RGB-D kamerával és LiDAR-ral felszerelt, kerekeken mozgó robot segítségével hozott létre valós idejű 3D térképeket, amelyeket szintetikus nézőpontokkal kibővített virtuális kameraképekkel gazdagítottak – így gyakorlatilag "megtanították" a gépet jobban látni és értelmezni a környezetét. Az eredmények azt mutatták, hogy ezek a módszerek nemcsak a helymeghatározás pontosságát javítják, hanem a térbeli szituációk mélyebb megértését is lehetővé teszik autonóm rendszerek számára, különösen olyan GPS-mentes környezetekben, mint például kórházak, alagutak vagy műemléki épületek.

 

 

 

Dorota Iwaszczuk (TU Darmstadt)

Városi objektumok kinyerése az alapmodellek korszakában

Iwaszczuk előadásában azt mutatta be, hogyan támogatják a mesterséges intelligencia eszközei a városi objektumok automatizált kinyerését többféle adatforrásból – különösen 3D pontfelhőkből és képi állományokból. Bár a hagyományos konvolúciós neurális hálók (CNN-ek) továbbra is dominálnak, egyre nagyobb teret nyernek az új generációs alapmodellek, például a Segment Anything Model (SAM), amelyek alapjaiban alakítják át a térbeli szegmentálás lehetőségeit. Ugyanakkor ezek hatékony alkalmazásához elengedhetetlen, hogy a modelleket a térinformatikai adatok sajátosságaihoz – például a 3D szerkezethez, a nagy dimenziószámhoz és a térbeli korlátokhoz – igazítsuk. Esettanulmányai jól szemléltették, hogyan segítheti a szemantikai szegmentálás, a vektoros átalakítás és a szakterületspecifikus utófeldolgozás a városi tervezés tipikus feladatait, például a tetőmodellezést vagy a növényzet feltérképezését.

 

 

 

Peter J.G. Teunissen (TU Delft)

Pozíció- és helyzetmeghatározás centiméteres pontossággal – az RTK-tól az Array PPP-RTK-ig

Teunissen professzor, a műholdas navigáció egyik legismertebb nemzetközi szaktekintélye, előadásában a vivőfázis-alapú GNSS hely- és helyzetmeghatározás elméleti alapjait és gyakorlati alkalmazásait mutatta be. Különös hangsúlyt kapott az Array PPP-RTK módszer, amely a precíziós pontmeghatározást antennahálózatokon alapuló stabil helyzetmeghatározással ötvözi. Az eljárás olyan területeken válik különösen hasznossá, mint az önvezető járművek navigációja, a tengeri közlekedés vagy éppen a légiforgalom és űripar. Teunissen munkája jól példázza, hogy a geometriai modellezés és a statisztikai elemzés összehangolása révén hogyan valósítható meg megbízható, nagy pontosságú navigáció még a legnagyobb kihívást jelentő környezetekben is.

 

 

 

Közös jövőkép – Panelbeszélgetés a térinformatika kihívásairól

A plenáris előadásokat követően minden meghívott keynote előadó részt vett egy élénk panelbeszélgetésen, amely a térinformatika jövőjét és társadalmi szerepét helyezte középpontba. A beszélgetés során kiemelt figyelmet kaptak az ipar oldaláról érkező sürgető igények, mint például a nagyobb mértékben automatizálható adatok, a skálázható számítási infrastruktúrák, valamint a szenzorhálózatok integrálása a valós döntéshozatali folyamatokba.

Az előadók egyöntetűen rámutattak arra is, hogy a technológiai fejlődés üteme messze meghaladja az oktatás alkalmazkodási képességét. A térinformatikai képzések iránt csökkenő hallgatói érdeklődés, valamint a folyamatosan bővülő tudásigény – az MI, a programozás, az etikai szempontok és a szakterületi ismeretek együttes jelenléte – alapjaiban veti fel az oktatási tartalom és módszertan újragondolásának szükségességét. Külön hangsúlyt kapott a Z generáció tanulási szokásaihoz való alkalmazkodás, az alkalmazott, interdiszciplináris és projektalapú tanulás szerepe, valamint az a kihívás, hogyan tartsuk fenn az érdeklődést egy olyan szakterület iránt, amely egyszerre válik egyre szélesebb körűvé és mélyebbé. A beszélgetés egyetértésben zárult: a térinformatika jövője az oktatás megújulásán és az ipar–akadémia kapcsolatok erősítésén múlik.

 

 

Innováció testközelből – Látványos bemutatók a konferencián

• Robodog bemutató (Evosoft Hungary): Egy mozgékony, kutyaszerű robotplatform, amely valós időben mutatta be önálló mozgását és akadálykerülési képességeit a fedélzeti szenzorok adatainak összehangolt feldolgozásával. A bemutató különösen nagy sikert aratott a hallgatók és kutatók körében, látványosan érzékeltetve, hogy a robotika és a térinformatika hogyan kapcsolódhat össze a gyakorlatban.

 

 

 

• Kiterjesztett valóság bemutató (BME): A résztvevők Meta Quest Pro és Hololens szemüvegek segítségével fedezhettek fel valós környezetből szkennelt, virtuálisan megjelenített tereket, így testközelből tapasztalhatták meg, hogyan segítheti a kiterjesztett valóság a tervezést, oktatást és vizualizációt. A bemutató kiváló példája volt annak, hogyan válhat a digitális tér közvetlenül hasznosítható eszközzé a mérnöki és oktatási gyakorlatban.

 

 

 

• Drónfejlesztési bemutató (VTR Drones): A LiDAR-szenzorokkal felszerelt pilóta nélküli légijárművek élő bemutatója szemléletesen mutatta be a dróntechnológia sokoldalúságát a nagy felbontású terepmodellezés és az infrastruktúra-ellenőrzés területén. A látványos repülések és az eszközök technikai részletei jól érzékeltették, milyen fontos szerepet töltenek be ezek az eszközök a modern téradat-gyűjtésben és elemzésben.

 

 

 

Egy nyugodt pillanat – Vacsora a főelőadókkal és a szervezőcsapattal

A tartalmas szakmai nap lezárásaként a főelőadók és a szervezőcsapat egy, az ISPRS által szervezett vacsorán vettek részt egy hangulatos étteremben az egyetem közelében. A közvetlen légkör lehetőséget teremtett mélyebb szakmai beszélgetésekre, személyes gondolatcserére, és tovább erősítette azokat a szakmai kapcsolódásokat, amelyek a konferencia sikeréhez hozzájárultak. A vacsora kellemes ellensúlyt nyújtott a nap intenzív programjához, és méltó lezárása volt a GeoSummit első napjának.

 

 

 

Köszönetnyilvánítás és a főelőadások anyagai

Ezúton is hálásan köszönjük minden résztvevőnek, előadónak és partnernek, hogy hozzájárultak a Budapest GeoSummit 2025 sikeréhez. A konferencia valódi értékét az a szakmai kíváncsiság, lelkesedés és tudás adta, amelyet Önök hoztak magukkal – ez tette az eseményt különlegesen inspiráló közösségi élménnyé.

Örömmel tesszük közzé az alábbiakban a keynote előadások prezentációit, melyek szabadon letölthetők. Bízunk benne, hogy ezek az anyagok segítenek újragondolni, elmélyíteni vagy továbbfejleszteni az eseményen megismert gondolatokat és ötleteket:

• Christian Heipke – AI in Photogrammetry and Remote Sensing (PDF link)
• Uwe Sörgel – Paid Crowdsourcing in Remote Sensing: Applications and Quality Control (PDF link)
• Nicolas Paparoditis – National Mapping: Overview (PDF link)
• Daniela Poli – Airborne Mapping Overview (PDF link)
• Csaba Benedek – Urban Scene Perception and Environment Model Synthesis from Multisensorial Spatial Data (PDF link)
• Monika Sester – Sustainable Urban Mobility (PDF link)
• Fabio Remondino – Giving a Meaning to 3D Point Clouds (PDF link)
• Norbert Haala – SLAM-Based Mapping of Complex Indoor Environments (PDF link)
• Dorota Iwaszczuk – AI-based Extraction of Urban Objects from Images and 3D Point Clouds (PDF link)
• Peter J.G. Teunissen – Carrier-Phase GNSS Pose Estimation: From RTK to Array PPP-RTK (PDF link)
• Árpád Barsi – Research Activities of the BME Department of Photogrammetry and Geoinformatics (PDF link)
• Szabolcs Rózsa – Research Activities of the BME Department of Geodesy and Surveying (PDF link)