Az elmúlt évtizedekben óriási fejlődés következett be a rögzítéstechnika terén. Mind az épületgépészet fejlődése, mind a különböző szerkezetek utólagos rögzítése és/vagy megerősítése egyre nagyobb elvárásokat és követelményeket támaszt az építőipar ezen területével szemben. Mindezek mellett a beton, mint szerkezeti anyag szintén jelentős fejlődésen ment keresztül. Megjelentek új anyagfajták, mind az újrahasznosított, a nagy teljesítőképességű vagy a könnyű betonok, ahol a különböző rögzítési technikák viselkedése és a betonra gyakorolt hatása egyelőre kérdéses és ismeretlen.
Ez jelentős műszaki nehézségeket jelent a kapcsolatok környezeti terhekkel (tűzállóság, fagyállóság, korrózió, ciklikus teher, stb.) szembeni ellenállásának meghatározásánál.
Jelen kutatás célja lehet az előzőekben megfogalmazott követelmény teljesítésével kapcsolatos vizsgálat, ami magában foglal laboratóriumi kísérleteket és modellezést egyaránt.
A várható eredmények körébe tartoznak az anyagviselkedéssel és annak leírásával kapcsolatos következtetések.