Globális és lokális folyamatok következtében a természeti tőke sérül hazánkban. E degradáció
egyik tényezője a víz, amellyel kapcsolatban komoly kihívásokkal kell szembenéznünk, például:
az ár- és belvízi kockázat és a környezet degradációja közti összefüggések (pl. előnytelen
területhasználat);
a folyómedrek mélyüléséből adódóan a hullámtéri holtágak vízellátottságának romlása, és
ennek vízminőségi következményei;
a globális éghajlatváltozás következtében az Alföld elsivatagosodása.
E problémák megoldására a természeti tőke változásának vizsgálatával a környezetgazdaságtani és
hidrodinamikai-vízminőségi hatások összekapcsolt modellezése alapvető eszközként szolgál. A
döntés-támogatás teljessége érdekében természetesen a talajvízháztartás, az emberi tevékenység és
a meteorológiai jelenségek figyelembevétele is elengedhetetlen.
A kutatás célja olyan módszertan kifejlesztése, amely a vízellátottsági mutató hosszú távú
tervezésén keresztül a természeti tőke megőrzését és növelését irányozza elő. A feladat összetett,
holisztikus szemléletű hatáselemzést igényel: a vízi környezet állapotát annak egységében kell
értékelni, különös tekintettel a vizes élőhelyek érzékenységére, vízminőség javító képességeire,
valamint tápanyag visszatartó kapacitására. A megalkotott egyidejű környezetgazdaságtani és
hidrodinamikai-vízminőségi hatáselemző eszköz alkalmazhatóságát lehetőség szerint a fent említett
problémákra különösen érzékeny hazai területeken, például a gemenci ártéren és a Tisza-völgyön
kell bebizonyítani. Emellett az eszköz – megfelelő kalibrálással – legyen alkalmazható tetszőleges
területen és időhorizonton.
A kutatás módszertana: gyors algoritmus megalkotásával, numerikus modellek egymásba
ágyazásával lehetővé válik a természeti tőke és egyéb gazdasági kockázatok hosszú távú (több
évtizedes) szimulálása a hidrodinamikai-vízminőségi, meteorológiai hatások, illetve a
talajvízháztartáshoz kapcsolódó folyamatok figyelembevételével.