Az új acélszerkezeti Eurocode szabványrendszer tág lehetőséget nyit a fejlett numerikus analízis
tervezésben történő alkalmazására. A tervezés legáltalánosabb módszerei a teljes szerkezeti modell
térbeli (stabilitási) analízisére épülnek. Nyitott kérdés, hogy a rúdszerkezeti (csomópontonként 7
szabadságfokú elem), illetve a héjszerkezeti modelleken alapuló számítások (mint két alapvető
gyakorlati eljárás) alkalmazásának, illetve alkalmazhatóságának határai hol húzhatók meg, Mikor,
milyen esetben, melyik eljárás vezet „optimális” tervezési folyamathoz.
A doktori munka célja a 7 szabadságfokú rúdelemen alapuló végeselemes analízis és a másodfokú, 4
csomópontú héj végeselemes analízis tervezésben való alkalmazásának kutatása, az eljárások
korlátainak megmutatása. A jelentkezőnek az alábbi faladatokat kell elvégeznie:
- a 7. szabadságfok illesztésével (a bimoment átvitellel) kapcsolatos irodalom kutatása és
feldolgozása;
- a 7. szabadságfokú rúd végeselemen alapuló analízis pontosságának kalibrálása
szerkezettípusonként héj végeselemes eljárás alkalmazásával;
- az általános globális stabilitásvizsgálati módszer (EN 1993-1-1 6.3.4) kiterjesztése a kihajlás,
kifordulás és a gyenge tengely körüli hajlítás esetére;
- az általános lokális (horpadási) stabilitásvizsgálati módszer (EN 1993-1-5 10. Annex B1.)
alkalmazásának kutatása;
- az általános stabilitásvizsgálatokon alapuló tervezési eljárások továbbfejlesztése, a számítás
és a méretezés integrációjának mélyítése.