2020. szeptember 23.
Rövid leírás:
Tartószerkezetek dinamikus vizsgálatának hasznos eszköze a válaszspektrum, mely a különböző sajátfrekvenciájú szerkezetek válaszának a szélsőértékeit gyűjti. Egy ilyen spektrum elsősorban diszkrét pontokban kerül meghatározásra, melyek között interpolálva szokás meghatározni a közbenső értékeket. A spektrumra függvényként gondolva könnyen belátható, hogy gerjesztés hatására kialakuló rezgés hullámainak szélsőértékeiből kell kiválasztani az aktuálisan legnagyobb abszolútértékűt, az egyes szélsőértékek pedig a sajátfrekvenciától függően változnak. Ez a változás viszont nem folytonos, mivel a harmonikus függvények összegeként kialakuló válaszban eltűnhetnek szélsőértékek. E téma megoldása során arra a kérdésre kell választ keresni, hogy hogyan lehet az egyes lokális szélsőértékek nem folytonos függvényeit úgy definiálni, illetve kezelni, hogy az azok maximumaként adódó válaszspektrum folytonossága mégis visszanyerhető legyen.
A vizsgálathoz szükség van a rögzített (de egyszerűsített) teherhez tartozó válaszspektrum pontjainak numerikus és esetleges analitikus számítására, ezért a megoldáshoz a rezgéstani ismereteken túl ajánlott némi programozási hajlandóság.
Tanszék:
Konzulens(ek):
Javasolt szint:
BSc téma
MSc téma