Vízminőség-védelem építőmérnökként

Elsődleges fülek

Sokan nem tudják, hogy építőmérnökként környezetvédelemet is tanulhatnak. Kovács Ádám ezt választotta. 

Az elsők között végzett vízminőség-védelem szakirányon, ma pedig vízgyűjtő menedzsmenttel foglalkozik Bécsben.

Egyetemistaként TDK dolgozatának, majd diplomamunkájának köszönhetően egy nagyszabású EU-s kutatásban találta magát, így indult a karrierje.

Ádám 1995 és 2001 között tanult a BME Építőmérnöki Karán. Abban az időben vezették be a szakirányos képzést, amelynél az első két-három évben közös törzsanyagot oktattak, majd különböző szakirányok keretében kellett a specifikus szaktárgyakat elsajátítatni. Ádám választása az akkoriban relatíve újnak számító és a klasszikus építőmérnöki ágazatokhoz képest izgalmasnak tűnő vízminőség-védelem, környezeti és városi szakirányokra esett. Ezen szakirányokon környezetvédelmi és településüzemeltetési problémákkal, ill. azok lehetséges mérnöki megoldásaival foglalkoztak.

A továbbiakról így mesél: „Diplomamunkámat, illetve azt megelőzően egy, a diplomához később alapul szolgáló TDK-dolgozatot a felszíni vizek diffúz tápanyagterheléseinek modellezése témakörben írtam. A diplomamunka a diffúz emissziók környezeti folyamatainak és azok lehetséges matematikai leírásának elméleti tárgyalása mellett egy konkrét terhelésmodellt és annak első hazai tesztelési eredményeit mutatta be. A modell esettanulmányt egy, a teljes Duna-medence tápanyag-gazdálkodását vizsgáló EU kutatási projekt részeként hajtottuk végre, így betekintést kaphattam egy nagyléptékű európai tudományos projekt munkafolyamataiba is. E betekintés olyan jól sikerült, hogy 2001 őszén már a BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékén találtam magam PhD hallgatóként, majd tudományos munkatársként, később tanársegédként. A tanszéken eltöltött nyolc év alatt tudományos kutatást végeztem a tápanyag emissziók modellezése és szabályozása témakörben, illetve oktatási tevékenységet folytattam vízminőség-szabályozás területen. Emellett módomban állt több kutatási-szakértői projektben közreműködni, melyek az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtásához, a Balaton ökológiai állapotának elemzéséhez, illetve egyéb speciális hidrológiai-vízminőségi modellezési feladatokhoz kapcsolódtak. 2009 őszén lehetőségem nyílt a doktori munka folytatására Ausztriában, így a Bécsi Műszaki Egyetem Vízminőség-védelmi Intézetébe kerültem kutatóasszisztensként. Doktori disszertációmat itt védtem meg 2013 tavaszán vízminőségi modellezés témakörben. A disszertációt megalapozó kutatási munka során egy vízgyűjtő léptékű, térben osztott paraméterű foszfor emisszió és transzport modellt fejlesztettünk ki, amely az emissziók és anyagáramok térbeli eloszlásának meghatározásán túl az emissziócsökkentést célzó beavatkozások optimalizált, költséghatékony tervezését is lehetővé teszi.

2013 nyarán egy éles kanyarral a kutatásról a vízgyűjtő menedzsmentre váltottam. Elnyertem egy szakértői pozíciót a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottságnál (ICPDR), amely a Duna-menti országok vízügyi tevékenységeit fogja össze és koordinálja a Duna fenntartható vízgazdálkodásának és jó állapotának biztosítása érdekében. E bécsi székhelyű szervezetnél a szennyezésmegelőzés koordinálása a feladatom a Duna-medence szintjén. Ez elsősorban a kommunális szennyvíztelepekről, ipari üzemekből, mezőgazdasági területekről, ill. baleseti események révén a Dunába kerülő szennyezőanyag terhelések számszerűsítésére és elemzésére irányul. Bele tartozik ezen felül a szennyezéscsökkentést célzó intézkedések meghatározására, valamint modern technológiák és hatékony vízgyűjtő-gazdálkodási gyakorlatok elterjedésének elősegítése.”