Cement, víz és adalékanyag képzik a betonok fő alkotórészeit. Ezekhez társulhat még
adalékszer és kiegészítő anyag. Az egyszerűnek hangzó kérdés, hogy ezen néhány anyag keverékéből
hogyan készíthetünk építőmérnöki felhasználásra alkalmas keveréket már számos hibához vezethet.
Képzeljük csak el, ha mindezen paramétereket széles skálán változtatjuk.
A beton kötőanyaga a cement. A cement tehát ami meghatározza a kötőerőt az adalékanyag
szemek között, egyúttal a tönkremeneteli módot is befolyásolja. A cement ezért a beton legértékesebb
alkotórésze.
A cement speciális eljárás során, magas hőmérsékleten készül, és finom porrá őrölve kerül
forgalomba. Szilárdulása vízzel való érintkezés során lehetséges, amit hidratációs folyamatnak
nevezünk. A cementhez adagolhatunk hidraulikus kiegészítő anyagokat (a gyártás során vagy
utólagosan) amelyek szintén részt vesznek a hidratációs folyamatban. Ezek a hidraulikus kiegészítő
anyagok elsősorban a környezetvédelmet szolgálják, mert felhasználásra kerülnek és nem a
környezetet károsítják.
A cement tulajdonsága az égetés és őrlés során jelentősen befolyásolható. Fölmerül tehát a
kérdés, hogy milyen kell legyen a cement a szilárdság, alakváltozó képesség, zsugorodás, repedési
hajlam és tűzállóság szempontjából, amin túlmenően még lehetőleg környezetvédelmi szempontokat
is kielégítsünk. Hogyan tudják megvalósítani például a kyotói egyezmény teljesítését, ami előírja
egyes országok számára a maximális CO2 kibocsátását, amiből jelentős részt képviselnek a cement
gyárak a cement kiégetése égetésese során.
Jelen kutatás célja cementek tulajdonságainak beállítása fizikai, mechanikai és kémia
paraméterek laboratóriumi vizsgálatok és modellezésén keresztül.
Ezen kutatás kapcsolódik a cementgyárakkal kialakult közös kutatások folyamatához.